- Tudja, hogy Magyarország mostanáig hány aranyat nyert az olimpiai játékokon?
- Természetesen, százötvenhetet - mosolyog az egyébként szigorú Jacques Rogge.

- Büszkék is vagyunk rá, hogy sportnemzet vagyunk, de elégséges lehet-e ez arra, hogy egyszer olimpiát rendezzünk?
- Athén példája bizonyítja, hogy kis ország is képes nagy feladatok megoldására, mint ahogyan Barcelona sem tízmilliós nagyváros, és a 2012-es kandidálók közül Madrid sem volt az. Maguk, magyarok is tökéletesen meg tudnának szervezni egy olimpiát. Nyugodtan pályázzanak, amennyire tudom, a politikai vezetőik is elkötelezettek a sport iránt, és ne feledjék, a végül nem befutó pályázatokkal is nyerhet a kandidáló város és ország.

- Négy éve ön is nyert, mégpedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki tisztségét. Akkori riválisai között ott volt a magyar Schmitt Pál is. Miként tudnak azóta együtt dolgozni?
- Riválisok voltunk, nem ellenségek. Schmitt úr kiválóan felkészült sportpolitikus, aki számos jelentős funkcióban segítette már a NOB munkáját. Elismerem a kvalitásait, amelyekre a jövőben is nagy szüksége lesz az általam irányított szervezetnek.

- A másik magyar NOB-tag, Aján Tamás ezekben a napokban éppen kibogozhatatlan harcban áll nemzetközi szövetségi elnökként jegyzett sportága, a súlyemelés több magyar képviselőjével. Mi több, az övéi korábban nem is jelölték a tisztújításkor a posztjára. Gondolom, erről nem most hall először.
- Természetesen mindenről informálva vagyok, de magyar és nemzetközi szövetségi sportági belügynek tartom a történetet, amely, bízom benne, megnyugtató módon rendeződik majd.

- Ha már súlyemelés: megválasztásától fogva eltökélten harcol a tiltott teljesítményfokozók használata ellen, a zéró tolerancia híve. Az athéni doppingesetek minket, magyarokat is vastagon érintettek, két arany- és egy ezüstérmünk bánta a szigorú ellenőrzést. Megbélyegezve azért nem vagyunk, ugye?
- Erről szó sincs, már csak azért sem, mert Schmitt és Aján úr is többször kinyilvánította, hogy az előzetes tájékoztatás, a folyamatos kontroll és az esetleges szankcionálás terén sem tesznek, nem is tehetnek engedményeket. A magyar sport csodálatos múltját és jelenét, de a jövőjét sem árnyékolja be, ami történt, az az érintett sportolók, sportági műhelyek ügye.

- Országos figyelem kísérte a NOB szingapúri ülését, ahol nem csupán a 2012-es olimpia londoni helyszínéről döntöttek, hanem a programban helyet kapó sportágakról is. Magyarország több, tradicionális sikersportág, így elsősorban a kötöttfogású birkózás és az öttusa, másodlagosan a vízilabda vagy a kajak-kenu sorsa miatt is aggódott. Okkal?
- Miután csak két sportág, a baseball és a softball került ki a műsorból, könnyen válaszolhatnám, hogy nem. Ugyanakkor mindig is azt mondtam, az egyes sportágaknak oda kell figyelniük arra, hogy minél több országban űzzék őket, hogy nőjön a népszerűségük, és hogy tiszták, követhetőek legyenek a szabályaik. A lényeg végül is az, hogy mostantól huszonnyolc helyett huszonhat sportág szerepel a programban, köztük az ön által említettek is. Csak hogy a százötvenhét magyar arany Pekingben tovább gyarapodhasson