ÚSZÁS. VILÁGBAJNOKSÁG UTÁN. Egyedül a három érmet hazahozó Cseh László bírta a tempót a világgal

Megérkezett az Aranyember

SAL ENDRE NS, 2005-08-03

Amerika ismét a trónra ülhetett, Ausztrália újfent hiába üldözte, Európa pedig a szokásoknak megfelelően csak a harmadik az erősorrendben. Röviden így lehetne összefoglalni a montreali úszó-világbajnokság nyolc napját. Annyi kitérőt téve, hogy Afrika is megmozdult, hiszen korábban egyszer sem volt példa arra, hogy a fekete kontinens négy aranyérmet vihessen haza. Most igen, a dél-afrikai Roland Schoeman és a zimbabwei Kirsty Coventry két-két világbajnoki címet szerzett Kanadában. Más kérdés, hogy mindketten fehér bőrűek.

1/3 következő oldal Idehaza nagyon várták már az „aranyos” Cseh Lászlót (Fotók: Danis Barna) A papírforma világbajnoksága volt a montreali, annyiban bizonyosan, hogy a nagy ászok általában hozták a kötelezőt. Még Michael Phelps is, aki ezen a vb-n egy sebességgel visszavett, ám így is ő lett a férfiak között a legeredményesebb úszó. A színvonalra nem lehetett panasz - világcsúcsok is akadtak -, ám azért minden másképp alakult volna, ha az athéni olimpia után az idén nem a pihenést választja például az ausztrálok legjobbja, Ian Thorpe vagy Európa emblematikus figurája, a holland Pieter van den Hoogenband. A magyar úszósport az utóbbi világbajnokságok mérlegét hozta. Kis csapat, egy-egy kiugró teljesítménnyel. Hét éve, a perthi vb-n Kovács Ágnes nyert aranyérmet, négy éve Fukuokában ismét ő, most pedig Cseh László lett világbajnok 400 méter vegyesen. Amit ő produkált, az valóban emberfeletti, egymaga három érmet hozott a csapatnak. Hatalmas tapsot kapott Pontosítunk, csak ő nyert érmet Montrealban. Ahogy mondani szokták, a sors valamit visszaadott a magyar klasszisnak, hiszen tavaly, az athéni olimpia a lábtörés miatt nem sikerült úgy, ahogyan elképzelte. Most viszont kihozta a maximumot, 100 méter háton harmadik lett (a két specialista, Peirsol és Bal mögött), 200 méter vegyesen bődületes Európa-rekorddal lett második Phelps mögött, 400 méter vegyesen pedig tanári versenyzés után léphetett fel a világ tetejére (szintén Európa-csúcscsal). Rajta kívül csak a Jakabos Zsuzsanna, és Risztov Éva dicsérhető, ők legalább bekerültek a döntőbe. Jövőre Budapesten, a Margitszigeten lesz az Európa-bajnokság. Ott már a Cseh, Risztov, Jakabos trió mellé bejön Kovács Ágnes, Gyurta Dániel, s a fiatalok közül is többen megmutathatják, mit tudnak. Látni kell, a világ úszósportjában nem Európa diktál. Éppen ezért még jó kontinensbajnokságunk is lehet. De két év múlva Melbourne-ben több kell. Nem csak Cseh. Csapat.

Be kell látni, Montrealban is az esernyőeffektus működött a magyar úszósportban. Az atlantai olimpia után Kovács Áginál volt az ernyő, ha ő nem nyert, hiába vártuk mástól az aranyat. Később Risztov Éva vette át tőle, ám ő ezüstökig jutott. Athén óta pedig Cseh Lászlón a sor. Rajta áll vagy bukik a magyar úszósport megítélése. A helyzet nem túl biztató. Ha kivesszük a kalapból Cseh eredményeit, méginkább. Tizenegy éve, a római világbajnokságon még volt csapat. Érmet nyert Rózsa, Güttler, Czene, Deutsch és Egerszegi, no meg a férfi vegyes váltó (most váltó sem volt…). Pedig kell egy csapat. Itt vannak például a lengyelek. Szisztematikusan építkeznek. Világbajnoki címből csak eggyel nyertek többet, de számtalan döntőst tudnak felmutatni. Magyarország meg egy Cseh Lacit. A budapesti ifjúsági Európa-bajnokság nyolc magyar aranyérmével pedig kár lenne takarózni. Az ott úszott idők ugyanis itt a döntőhöz sem lettek volna elegendők, arról nem beszélve, hogy sok helyen a tehetséges ifiket egyből a vb-re hozták, hiszen manapság egy igazi klasszisjelölt 16-17 évesen már utat tör magának. Szóval: jó lenne példát venni a lengyelekről. Cseh Laci ugyanis nem tarthatja végtelenségig azt a bizonyos ernyőt